Amikor a grafológia szóba kerül, szinte harapni lehet azt a kissé fanyar mítoszt, amit az idő köré fújt, mint állott tejszínhabot. A grafológia használói és kedvelői és ellenzői ebben a tartományban szokták meghúzni az egyetértés vonalát, vagyis hogy a grafológia mérhető, egyedi és megismételhetetlen, de mégis leképezhető jeleket vizsgál, tehát az írásnak valószínűleg van köze az emberhez, aki írta.

Aztán van, aki még túlságosan is gyermekcipőben járó áltudomány és tudomány határán lebegő valaminek tartja, és persze vannak, akik mélyen hisznek benne, noha a grafológiának – lévén nem vallás – nincs szüksége hívekre. Akik már találkoztak grafológussal – például céges bulin, partykon – azok elképednek azon, mi mindenre lehet következtetni az írás alapján. Őket ez a személyes élmény általában megingatja szkepticizmusukban, és a hívek táborába sodródnak.

Kiválasztás – írást szerez, és mindent megtud?

A kiválasztási folyamatban a grafológiáról valami olyasmi terjedt el, hogy a fondorlelkű pályáztató kicsal némi írást a gyanútlan pályázótól, és azt a grafológusnak adja, majd annak lábai elé ül, és lesi az írástudó minden szavát, s a grafológus véleménye alapján döntés születik. A helyzet azért ennél sokkal árnyaltabb. A grafológus nem ad, mert nem adhat, olyan információkat a cég számára, ami a pályázóra nézve túl intim, vagy kompromittáló adatot tartalmaz. Például nem tippelhet az írás alapján homoszexuális beállítottságra. A pályázót pedig minden esetben értesíteni kell nem csak a grafológiai vizsgálat tényéről, de annak eredményét szóban, vagy írásban közölni kell vele. A grafológus soha nem dönt, nem is minősít, az minden esetben a pályáztató cég dolga.

Hogyan zajlik a kiválasztás?

A grafológus szakmai hagyományok szerint a kiválasztási folyamatban a grafológia egy viszonylag olcsó és gyors módszer, mert csak szerezni kell egy megfelelő írást, azt jól kielemezni a megadott szempontok szerint és kész is a mű, a megbízó választhat. Amióta határozottan eltökéltem, hogy nem készítek több ilyen elemzést, rengeteg ilyen munkám van. Persze, csak kicsit vagyok paradox, de azt tapasztaltam, hogy a vezetők egyre kevésbé az írott értékelést igénylik, inkább azt, hogy az esetleg már meglévő teszteredmények alapján segítsen nekik valaki a kételyeiket és bizonyosságaikat végiggondolni.

Amikor a barátnőm, hazánk szerintem legprofibb coach-a, meghallgatta telefonbeszélgetésemet egy fejvadásszal, döbbenten mondta: – Te most coachingot árulsz? Persze megnyugtattam, eszemben sincs az ő piacára betörni, maradok a saját nagyítómnál. De a grafológiával végzett kiválasztási folyamat nálam egyre jobban a problémák kezelésének irányába fordult. A pályázók kézírása már nem alapanyaga az analízisnek, csupán egy segédanyag. Az elemzéssel pedig azt keressük, hogy a pályázónk a pályáztató vállalat problémáira képes, lehet-e választ adni, s ha igen, milyen mértékben. A kiválasztásnak ez a formája pedig már egyáltalán nem rapid, gyors és olcsó.

Forrás: Jooble