Külső szemlélőként nem is gondolnánk, hogy egy pedagógusra számtalan olyan speciális feladat is hárul, ami nincs szoros összefüggésben magával a tanítással. Különösképp igaz ez osztályfőnökök esetében.

Tudniillik az osztálykirándulás megszervezése elsősorban az ő felelősségük. Természetesen egy ilyen kiruccanást nem kötelező megszervezni minden évben, ám az is vitán felül áll, miszerint nagyban összekovácsolja a résztvevőket az iskola falain kívül töltött program. Míg az ezredfordulót megelőző időszakban a döntés joga az iskolavezetés és a tanár kezében összpontosult, addig mára már sokkal jellemzőbb, hogy az osztálykirándulás részleteit demokratikus úton vitatják meg az érintettekkel. Ez egyfelől dicséretes, másrészt azonban nagyban bonyolítja is a dolgot. Megeshet ugyanis, hogy az osztály egy része aktívabb kikapcsolódást szeretne, míg a többiek inkább egy pihentető kalandra vágynak. Sok szülő nem szeretné napokra elengedni gyermekét, míg mások szerint legalább egy hosszúhétvégére van szükség ahhoz, hogy valóban ki tudjanak kapcsolni a gyerkőcök.

Szintén komoly dilemmát szokott okozni annak eldöntése, belföldi, vagy inkább külföldi osztálykirándulás legye-e az adott évben. Mindkét verzió mellett szólnak ugyanis előnyök és hátrányok egyaránt. Amennyiben hazai célpontra esik a választás, úgy jó eséllyel alacsonyabbak lesznek a költségek és az osztálykirándulás akár egy napos is lehet. Ugyancsak emellett szól, hogy bármilyen probléma esetén azonnali segítségre lehet számítani és a hazatérés is maximum pár órát vesz csak igénybe. Külföldi osztálykirándulás esetén jóval részletesebb, mindenre kiterjedő tervezetet kell készíteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a buszoztatásra rendkívül szigorú előírások vonatkoznak, mind az időpontokat, mind pedig a kísérőszemélyzet számát illetően.