A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor véget ér egy olyan párkapcsolata, amelyről nagyon sokáig azt gondolta, hogy örökké fog majd tartani. Amikor a párunk egyszer csak elénk áll és bejelenti, hogy vége, az az egyik legfájdalmasabb dolog a világon és bizony nemegyszer nagyon hosszú ideig tart, mire lelkileg teljesen rendbe jövünk.
Ilyenkor aztán hiába van mellettünk a család, hiába támogatnak a barátok, igazándiból csak az idő segít, és kikerülhetetlen, hogy kellőképpen meggyászoljuk az együtt töltött éveket. Noha a szétválást követően számtalan jónak tűnő tanácsot kapunk, hogy hogyan is kellene gyorsan túl lennünk az egészen, a legtöbbször csak az segít, ha elkezdünk saját magunkra fókuszálni, és idővel megtanuljuk, hogy mi önmagunkban vagyunk egy kerek egész, és csak saját magunktól függ a boldogságunk. Ehhez a felismeréshez azonban egy hosszú, rögös út vezet, amit mindenkinek magának kell végig járnia. Egészen más a helyzet azonban akkor, ha mi vagyunk a szakító fél. Ilyenkor ugyanis – ha csak nem egy hirtelen trauma miatt hagyjuk el a párunkat – némileg könnyebb helyzetben vagyunk, hisz a legtöbb esetben hosszú hetek-hónapok telnek el, mire valakiben megérik a sziklaszilárd elhatározás, hogy ideje véget vetni a kapcsolatának.
Ilyenkorra már az érzelmek is kihűlnek és túl sok kétség sem marad bennünk, így a szétválást követő nehéz időszak is sokkal rövidebb ideig tart. Azonban a felelősségünk is nagyobb, hisz velünk szemben ott van egy ember, akivel hosszú időt töltöttünk el és aki nem érdemli meg, hogy a minimálisnál akár csak egy hajszálnyival több fájdalmat is okozzunk. Éppen ezért ha már döntöttünk, akkor ne húzzuk az időt. Üljünk le és teljesen őszintén mondjunk el mindent. Nagyon fontos, hogy ilyenkor higgadtan és egyértelműen zárjunk le mindent, ne hagyjuk reménykedni a másikat, ne vigasztaljuk talánokkal és majd meglátjuk közhelyekkel. Ha sikerült mindent átbeszélni, akkor ezt követően szakítsunk meg minden kapcsolatot, ne keressük a másikat, hagyjuk, hogy minél gyorsabban megtalálja a helyét és lelkileg is helyre rázódjon. Tiszteljük a másikat és mindig gondoljunk bele abba, hogy milyen érzés lehet az ő helyébe lenni. Cselekedjünk aszerint, amit mi is elvárnánk fordított esetben és fogadjuk el, hogy a helyzet mindenki számára nehéz, de a volt párunk számára valószínűleg sokkal nehezebben feldolgozható.