Kétféle ember létezik. Az első típus lazán vesz minden akadályt, szinte meg se kottyan neki egy megmérettetés, látszólag különösebb erőfeszítés és görcsös felkészülés nélkül teljesít bármilyen számonkérést, legyen szó egy érettségiről, doktori védésről, vagy éppen egy forgalmi vizsgáról.

A másik típus viszont túlaggódik, és túlgondolkodik mindent, és ők azok, akik akkor sem tudnak aludni egy-egy vizsga előtt – már napokkal -, ha mélyen, legbelül jól tudják, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy sikerrel vegyék az akadályokat. A vizsgadrukk azonban több szempontból is megkeseríti az ember életét, főképp, ha túlságosan korán megjelenik. Persze egy egészséges fokú izgulás teljesen rendben van – hisz mégiscsak egy próbatétellel nézünk szembe -, ám ha túlzásokba esünk, akkor az nem csak a felkészülésünket nehezíti meg, de a mindennapjainkra is rányomja a bélyegét. Ráadásul erre nem is igazán készítenek fel minket, hisz míg egy érettségi az egy hatalmas dolog, arról már kevesebb szó esik, hogy azt követően a felsőoktatásban minden félév végén visszasírjuk majd, hogy csak pár tantárgyból kellett vizsgázni a középiskola végén – ráadásul ott sokkal többi idő volt a felkészülésre -.

Ennélfogva aztán annak, aki főiskolára, vagy egyetemre megy, kardinális kérdés, hogy kezelni tudja ezt, mert nemigen van lehetőség arra, hogy az értékes idő pánikolással teljen a nyugodt tanulás helyett. Erre egy remek ellenszer, ha közösen tanulunk sorstársainkkal. Egyrészt sokkal gyorsabban haladunk, ha egymást motiváljuk, másrészt nincs bennünk egy félelem, hogy mennyire le vagyunk maradva a többiekhez képest – miközben valószínűleg nem is ez a helyzet – és könnyedén oldhatjuk egymás feszültségét, hiszen mégiscsak könnyebb együtt szenvedni, nemde? Emellett fontos, hogy kialakítsunk egy jól működő rendszert, betáblázzuk a napjainkat és ahhoz amennyire csak lehet, tartsuk magunkat. Ismerve a korlátainkat, szigorúan csak annyi tanuló időt tegyünk egy napra, amennyi valóban hasznosan telik, a maradék időben inkább kapcsoljunk ki, és pihenjünk. Lényeges az is, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, iktassunk be edzéseket és megfelelő mennyiségű testmozgást – lehet ez akár csak egy könnyű séta is -. Ha megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt, akkor nagyon hamar rádöbbenünk, hogy sokkal kevesebb bennünk a feszültség, hisz sokkal hatékonyabban tudjuk elsajátítani így a tananyagot, így a vizsgadrukk oda kerül, ahová valójában való, méghozzá a számonkérés napjára.